15x10x5 cm-es doboz, egy nagyobb fa talajszinti odvában.
A ládába TravelBug helyezhető.
Nyaralni mentünk egy - papíron - teherautóval. A kiszemelt Novi Grad határátkelőn viszont a bejegyzés miatt nem engedtek át, ezért jelentős kerülőre kényszerültünk. Biztosan lett volna egyszerűbb megoldás, de a D6-os út mellett döntöttem, azonban a térképen főútnak látszó vonal a valóságban néha eltért a definíciótól. (Ez leginkább Donji Zirovac közelében lett feltűnő. Persze az is lehet, hogy csak a felújítás munkálataiba futottunk bele.)
A kényszerű kitérő miatt jutottunk el Gvozdansko házai közé, ahonnan csak egy pillantást tudtam vetni az erdőben rejtőző vár romjaira. Azonnal megfogott!
A történet szerint Gvozdansko erődített városa a Zrinski birtokon épült. A forrásokban először 1488-ban jelenik meg a település, de a fellegvárról csak 1509-ben tesznek említést.
Ferdinánd király 1542-ben horvát-szlavón-dalmát bánná nevezte ki Zrinski Sigetskit, akinek ezüst- és ólombányája, valamint pénzverdéje is volt. 1577. október 3-án kezdődött Gvozdanszkó ostroma. Ferhát pasa 10.000 főre gyarapodott török seregével szemben a várban Damjan Doktorović kapitány, Nikola Ožegović és Andrija Stepšić parancsnoksága alatt mintegy 300 védő, többségük bányász, a vár állandó őrsége, valamennyi horvát végvári vitéz, valamint 250 környékbeli jobbágy, asszonyokkal és gyermekekkel állt szemben. A védők a szűkös élelem és elégtelen felszerelés ellenére minden megadási felszólítást visszautasítottak. Amikor végül 1578. január 12-13 éjszakáján az erődben minden tüzet eloltottak. A reggeli támadás során a törökök bejutottak az erősségbe, és az erőd védelmezőit megfagyva, holtan találták meg. A védők inkább éhezésben és hidegben haltak meg, mintsem átadták volna várukat. Ferhád pasát lenyűgözte a látvány, és a védők hősiességének tiszteletben tartásával megengedte a papoknak, hogy a halottakat a keresztény szertartás szerint temessék el.
A horvát seregek a várat még ebben az évben visszafoglalták, de a keresztény seregben kitört kolera miatt újra török kézre került és csak 1635-ben szabadult fel végleg.